1982 – GUAYAQUIL

A FINA Világbajnokságok addigi rövid története során másodszor találkozott Dél-Amerikában a világ vizes sportjainak élmezőnye, aztán 1982 óta ez egyszer sem fordult elő.

A negyedik FINA Világbajnokságnak Ecuador adott otthont 1982. július 29. és augusztus 8. között, a játékokon a nyugat-berlini vb-nél (amelyet négy évvel korábban rendeztek) hússzal több, összesen 848 versenyző indult.

Érdekesség, hogy a kelet-németek a nyugat-berlini nagy visszaesés (mindössze egy arany) után ismét taroltak, 12 aranyérem, 9 ezüst- és 5 bronzérem jutott nekik, ezzel az éremtáblázaton a második helyre futottak be. Az Egyesült Államok vitte a prímet, sorozatban negyedszer lett a legeredményesebb nemzet a maga 13 arany-, 11 ezüst- és 10 bronzérmével. A szovjeteké lett az éremtáblázat harmadik helye, összesen 16 nemzet szerzett legalább egy érmet Guayaquilben.

A magyar küldöttség két ezüstéremmel zárt Ecuadorban: Wladár Sándor 200 méteres hátúszásban lett második az amerikai Rick Carey mögött, és második lett a férfivízilabda-válogatott is.

Úszásban az amerikaiak Carey győzelme mellett még két egyéni számban nyertek aranyat a férfiaknál (Steve Lundquist 100 mellen, Matt Gribble 100 pillangón), emellett mindhárom váltószámban ők csaptak először a célba, mindannyiszor a szovjetek előtt.

Ennek ellenére az egyéni számokban összesen hat nemzet szerzett aranyat, a Nyugat-Berlinben is világbajnok szovjet Vlagyimir Szalnyikov megint győzött 400 és 1500 gyorson, a kanadai Victor Davis 200 mellen (100-on ezüst jutott neki), és született két kelet-német és két nyugat-német arany is. Mint ahogyan megszületett Brazília első világbajnoki címe is, Ricardo Prado ráadásul 400 vegyesen lett első.

A nőknél megint a kelet-németek uralkodtak, a 14 számból 10-et ők nyertek, benne mindhárom váltóval. A holland Annamarie Verstappen (200 gyors), az amerikai Kim Linehan (800 gyors) és Mary T. Meagher (100 pillangó), valamint a szovjet Svetlana Varganova (200 mell) törte meg az egyeduralmat némileg a saját maga aranyával.

Nyugat-Berlinben még csak 10 méteren győzött, Guayaquilben 3 méteren is az amerikai műugró-klasszis, Greg Louganis, ezt a duplázást 1986-ban, Madridban is megismételte, s mint már írtuk korábban, 1984-ben és 1988-ban is két olimpiai aranyéremmel gazdagodott.

Amíg a férfimezőnyben nem volt kérdés a győztes személye (szovjet ezüstérem született 3 és 10 méteren is), a nőknél már szorosabb volt a verseny, de mind 3, mind 10 méteren amerikai siker született, Megan Neyer és a Los Angelesben 1984-ben bronzérmes Wendy Wyland révén.

Amíg Nyugat-Berlinben az amerikaiak legyőzték a csapatversenyben az egyéniben és duóban is világbajnok kanadaiakat, Ecuadorban utóbbiak örülhettek a csapatoknak kiírt viadalon. Más kérdés, hogy egyéniben Tracie Ruiz megelőzte a kanadaiak klasszisát, Kelly Kryczkát. Mindhárom versenyszámban japán bronzérem született.

Ahogyan Caliban és Nyugat-Berlinben, úgy Guayaquilban is be kellett érnie az ezüstéremmel a magyar férfiválogatottnak a vízilabdatornán. Más kérdés, hogy az utolsó mérkőzés legvégén szabályos gólt szerzett a magyar csapat a szovjetek ellen, a zsűri azonban érvénytelenítette azt, mondván lejárt az idő (a játékvezető megadta, de az időmérő felülbírálta őt…).

A magyar oldalról igazságtalannak vélt ítélet döntően befolyásolta a világbajnokság végeredményét, a 7-7-es döntetlen ugyanis a szovjeteknek volt kedvező, övék lett az aranyérem, a bronzot az NSZK szerezte meg, velük szintén 7-7-et játszott a magyar válogatott.