1994 – RÓMA

Példátlan – megmagyarázhatatlan?… – kínai dominancia a nők között úszásban, magyar diadal a női vízilabdában, két aranyérem Alekszandr Popovnak, Rózsa Norbertnek, Kieren Perkinsnek és Gary Hallnak a férfiaknál, zimbabwei arany a műugrásban – mindez Rómában, a 7. FINA Világbajnokságon történt. Ugyanitt útjára indult egy azóta alapkellékké vált újítás: a női vízilabda-tornát egy ideiglenes medencében rendezték, amelyet a varázslatos Foro Italico komplexumban, az uszodák szomszédságában lévő teniszközpont egyik pályáján állítottak fel.

Ez volt az első alkalom, hogy több mint 100 nemzet vett részt a FINA Világbajnokságon: egészen pontosan 1994 szeptemberében összesen 1400 sportolót fogadtak az olasz fővárosban – ami 250 sportolóval több, mint az előző, Perth-ben megrendezett világbajnokságon.

Kína első alkalommal végzett a végső éremtáblázat élén nagy fölénnyel. A kínai sportolók összesen 16 arany-, 10 ezüst- és 2 bronzérmet gyűjtöttek, megelőzve a második helyezett amerikaiakat (7-10-8) és az oroszokat (5-7-5). Rómában 21 nemzet szerzett legalább egy érmet, a magyar küldöttség 3 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzéremmel az összesített rangsor 5. helyén végzett.

A 16 női versenyszámból 12-t a kínaiak nyertek, köztük a három váltót is. Maga Le Jingyi egymaga négy aranyérmet nyert (50 és 100 méteres gyorsúszás, valamint 4×100 méteres gyors- és vegyesváltó). A 100 és 200 méter pillangó győztese, Liu Limin újabb aranyat szerzett az uszonyosúszó váltóval, Lü Bin három aranyat gyűjtött, míg He Cihong – aki 200 méter háton Egerszegi Krisztinát győzte le, akinek a rajtnál lecsúszott a lába a csempefalról – 100 méter gyorson lett aranyérmes. A fullasztó fölény miatt iszonyatos nyomás alá került a FINA, elvégre a kínaiak ilyen mértékű előretörése szakmai indokokkal semmilyen formában nem volt alátámasztható, ám a nemzetközi szövetségről lepattant minden; végül egy hónappal később, az Ázsia Játékokon vadászták le a kínaiak többségét a doppingellenőrök, így cseppet sem meglepő módon az 1996-os atlantai olimpián már nyoma sem volt a dominanciájuknak, ám a FINA nem volt hajlandó visszamenőleg törölni a római eredményeket.

És akkor a kivételek, akik kiemelkedtek a kínai tengerből: az ausztrál Samantha Riley világbajnok lett 100 és 200 méteres mellúszásban is, mellette az amerikai Janet Evans (800m gyorsúszás) és egy 16 éves német nyert aranyat Rómában: a későbbi világsztár, Franziska van Almsick, aki úgy lett 200 gyorson első, hogy honfitársa visszalépett – van Almsick eltaktikázta magát az előfutamban, és csupán 9. lett, ám némi készpénz és egy egzotikus trópusi nyaralás meggyőzte a honfitársat –, ő pedig a 8-as pályán leiskolázta a mezőnyt.

A férfiak mezőnyében sokkal színesebbek voltak az eredmények, nyolc különböző nemzet nyert aranyat Rómában. Az orosz sprintergéniusz, Alekszandr Popov világbajnok lett 50 és 100 méteres gyorsúszásban az amerikai Gary Hallt megelőzve (Popov két ezüstöt is nyert váltóban). A történelem egyik legnagyobb úszója két évvel korábban, a barcelonai olimpián nyerte meg ezt a két számot, majd Atlantában ismételt, hogy aztán 2003-ban még egyszer elképesszen mindenkit a barcelonai vb-n.

A magyar Rózsa Norbert (100 és 200 m mell), az ausztrál Kieren Perkins (400 és 1500m gyorsúszás) szintén két aranyérmet nyert, és két finn diadal is született, Antti Kasvio (200m gyorsúszás) és Jani Sievinen (200m vegyes) révén.

Martin Lopez Zuberro (100m hát) a spanyol szurkolóknak kedveskedett, Vlagyimir Szelkov (200m hát) és Gyenisz Pankratov (200m pillangó) Oroszországnak gyűjtött aranyat (utóbbi rutinszerűen töltött 180 métert a víz alatt – miatta változtatták meg a szabályokat aztán), Rafal Szukala Lengyelországnak történelmet írt, Tom Dolan az Egyesült Államoknak szerzett aranyat 400 vegyesen, és a svéd váltó (4x200m gyorsúszás) szintén világbajnok lett.

A kanadai Greg Streppel és az ausztrál Melissa Cunnunigham nyerte a 25 kilométeres versenyt Rómában, de az ausztrál úszók még ennél is sikeresebbek voltak Olaszországban, hiszen a férfiaknál az ezüst-, a nőknél pedig a bronzérem is hozzájuk került. A magyar Kovács Rita ezüstérmet szerzett.

A FINA Világbajnokságok történetében összesen négy aranyérmet szereztek a zimbabwei sportolók. Ebből három az úszó Kirsty Coventry érdeme (két arany 2005-ös montreali és egy 2009-es római arany). A negyediket Rómában Evan Stewart nyerte, aki 1 méteres műugrásban diadalmaskodott óriási meglepetésre, megelőzve kínai és amerikai riválisait.

A kínaiak mindhárom női versenyszámot megnyerték, és a férfiak mezőnyében is szereztek egy aranyat.  Az orosz legenda, Dmitrij Szautyin először lett világbajnok azzal, hogy megnyerte a 10 méteres versenyt, 3 méteren pedig ezüstérmet szerzett. A következő években Szautyin további négy világbajnoki aranyat szerzett, és a sporttörténelem egyik legkiemelkedőbb karrierjét futotta be: az orosz műugró 1992-ben nyerte első olimpiai érmét, az utolsót pedig 16 évvel később, Pekingben.

Még egyszer, utoljára Egyesült Államok uralta a szinkronúszó szakágat: mindhárom aranyérmet ők szerezték, Becky Dyoren-Lancer triplázott, hiszen szólóban, duóban és csapatversenyben is az első helyen végzett. Két évvel később, 1996-ban az atlantai olimpián ő volt a győztes csapat tagja. Becky Dyroen-Lancert 2004-ben a floridai Fort Lauderdale-ben beiktatták a Nemzetközi Úszó Hírességek Csarnokába.

A férfiak mezőnyében a hazai csapat, Olaszország dominált, a Settebello a torna összes mérkőzését megnyerte (az egyetlen nehéz meccsük a Magyarország elleni volt, amely a mai napig emlékezetes tömegverekedéssel végződött – a két gárdát csak azért nem zárták ki, mert ez volt a házigazdák egyetlen igazi aranyesélye). A döntőben aztán minden addiginál nagyobb verést mértek a spanyolokra – a ’92-es olimpián a hosszabbításba torkolló fináléban sokkolták a hazai vízben topfavoritnak számító riválist, majd a ’93-as Eb-elődöntőben őrült csatában győzték le őket –, 10-5-re nyertek a Ratko Rudics által vezetett taljánok. Férficsapatunk egészen elképesztő meccset bukott 6-1-es és 9-6-os vezetésről – két négyméterest is hibázva – az oroszok ellen, így ötödikként zárt. Vigasznak viszont ott voltak a hölgyek, akik nem kis meglepetésre világbajnokok lettek: az elődöntőben Olaszországot, majd a döntőben az örök nemezis Hollandiát győzték le őrült izgalmak közepette.