2009 – RÓMA

Tizenöt év után tért vissza a FINA Világbajnokság az olasz fővárosba, 2009. július 17. és augusztus 2. között, amelynek sorszáma nem feltétlenül bizonyult igazán szerencsésnek: a 13. vb az úgynevezett cápadresszek generálta, sosem látott világrekord-zuháré miatt maradt emlékezetes, amely gyakorlatilag teljesen átírta az örökranglistákat, és több számban a mai napig megdönthetetlen időket betonozott be az első helyre.

A FINA Világbajnokságok eddigi történetében a 2009-es római volt a legnépesebb: a 2438 fős versenyzői létszámot azóta sem sikerült sehol felülmúlni.

Róma más szempontból is egyedit alkotott: még sosem volt ennyire kompakt egy vb, hiszen a nyíltvízi versenyek kivételével – amelyeket a Tirrén-tengerben, Róma kikötővárosában, Ostiánál rendeztek – valamennyi versenyszámnak az 1960-as ötkarikás játékokra épített olimpiai komplexum adott otthont. A Foro Italicóban gyalog lehetett sétálgatni az úszásnak és műugrásnak otthont adó klasszikus uszoda, valamint a teniszpályákra rakott, a szinkronúszók és a vízilabdázók viadalainak helyszínéül szolgáló ideiglenes medencék között (1994-ben több női mérkőzést egy másik uszodában, az Aqua Acetosában rendeztek). Hogy a helyszín még inkább magába szippantsa a résztvevőket, az olaszok első ízben alakítottak ki egy ún. Market Streetet, amelyen a vb támogatói várták színes programokkal a közönséget, valamint egy klasszikus food court Itália legendás ízeivel nyűgözte le a látogatókat – ezek az elemek aztán a vb-k kötelező kellékeivé váltak a következő időszakban.

A televíziós közvetítéseknek köszönhetően 197 országban lehetett a versenyeket nyomon követni, s az ezért felelős olasz köztévé, a RAI révén a vb-k történetében először HD minőségben is – nem véletlen, hogy csak Európában 1.5 milliárdos össznézettséget ért el a római varázslat.

Az éremtáblázat első helyén ezúttal is az Egyesült Államok csapata végzett 11 arany-, 11 ezüst- és 7 bronzéremmel, második lett Kína 11 arany-, 7 ezüst- és 11 bronzérem megszerzésével, míg a harmadik hely Oroszországnak jutott 8 arany-, 8 ezüst- és 4 bronzérme révén. A megnyerhető 197 érmen 30 ország versenyzői osztoztak.

A magyar csapat a melbourne-i szerény szereplését követően Rómában ismét remekül teljesített. Hosszú Katinka egy aranyat és két bronzot nyert, Gyurta Dániel egy arannyal, Cseh László pedig egy ezüsttel és egy bronzzal lett gazdagabb – ugyanakkor a vízilabda-család 1986 után először üres kézzel távozott.

Az úszószámok még el sem kezdődtek, de már nagy csaták dúltak – a tárgyalóasztaloknál. A poliuretánból készült speciális úszódresszeket 2008-ban kezdték használni, heves vitát generálva támogatói és ellenzői között. Öt héttel a világbajnokság előtt, május 19-én, a FINA kiadta azon termékek listáját, amelynek viseletét ettől kezdve engedélyezték – azokat a világrekordokat, összesen hatot, amelyeket a listán nem szereplő dresszben értek el, megsemmisítették. A többi ugyanakkor egészen elképesztő módon gyorsította fel az úszókat – sosem volt, sosem lesz módon 43 világcsúcs dőlt meg, a többiféle rekordról nem is beszélve. A máskor unalmas szavazgatásba fulladó FINA-kongresszust az amerikai szövetségi kapitány, Mark Schubert felszólalása robbantotta fel – a dresszek kivezetését halogató FINA-vezérkar akaratával szembemenve a legendás szakember elérte, hogy a többség a szuperruhák 2009. december 31-ei betiltása mellett voksoljon.

Ám ettől még a Foro Italicóban egymást érték a döbbenetes időeredmények. A nyakig poliuteránba burkolózott Paul Biederman előbb 400-on döntötte meg Ian Thorpe – amúgy szintén egésztestes, de még nem a legmenőbb anyagból gyártott ruhában úszott – legendás, 2002-es 3:40.07-es világrekordját, majd 200 gyorson Michael Phelpst és annak pekingi csúcsát is elsöpörte. Többek között ez a két idő tartozik a mai napig érinthetetlen rekordok körébe.

Phelps persze így sem maradt aranyak nélkül, hiszen a 100 és 200 pillangót egyaránt ő nyerte, és mindhárom férfiváltóval az első helyen végzett, összességében tehát öt győzelmet mondhatott magáénak – ráadásul az édesanyja élőben szorított neki.

Honfitársa, Ryan Lochte szintén két egyéni számot nyert – mindkét vegyesúszó számot, plusz a két gyorsváltó tagjaként egy harmadik és egy negyedik aranyat is begyűjtött, valamint egy bronzot 200 méter háton. Cseh László mindkét vegyes számban Lochte mögött végzett, 200-on második, 400-on pedig harmadik helyen ért célba.

A brazil César Cielo leduplázta a sprintszámokat, ráadásul a dressz a történelem során először 47 másodpercen belülre juttatta a klasszikus száz méteres távon (46.91 – ez szintén felülmúlhatatlannak tetszik azóta is).

Az Athénben már 15 évesen olimpiai ezüstérmes Gyurta Dániel az örök városban mutatta meg végre teljes potenciálját – egy egészen elképesztő hajrával érte el elsőként a falat, új Európa-csúccsal (2:07.64), mindössze egyetlen századdal előzve meg az amerikai Eric Shanteau-t.

A hölgyeknél ketten tudtak duplázni, a német Britta Steffen és az olasz Federica Pellegrini. Mindketten gyorsúszók, előbbi az 50 méteres és 100 méteres számok világbajnoka lett, utóbbi pedig 200 és 400 méteren bizonyult a világ legjobbjának.

Hosszú Katinka is itt szerezte első nagypályás világbajnoki címét a 400 méteres vegyesúszásban mégpedig 4:30.31-es egyéni csúccsal, míg 200 méteren bronzérmek érkeztek, vegyesen és pillangón egyaránt.

A nyíltvízi úszók a Rómától mintegy 15 kilométerre fekvő Ostia partjainál kétnapos csúszással kezdték meg küzdelmeiket, miután egy vihar gyakorlatilag lebontotta a pályát a rajt előtti éjszakán. Három aranyéremmel a németek voltak a legsikeresebbek, amiből oroszlánrészt vállalt Thomas Lurz a férfi 5 és 10 kilométeres számok megnyerésével. A hölgyeknél honfitársa, Angela Maurer 25 kilométeren lett világbajnok. A többi érmen az olaszok, a britek és az ausztrálok osztoztak.

A kínai műugrók ismét uralták a mezőnyt, a tíz lehetséges aranyéremből hetet nyertek, s az érmek közel felét is nekik osztották ki (30-ból 14-et). A férfiaknál ugyanakkor az előző esztendőben az Európa-bajnokság mezőnyét 13 évesen elképesztő brit kölyök, Tom Daley immár a világbajnokságon is a legjobbnak bizonyult toronyugrásban. A hölgyeknél is megszakadt a kínai győzelmi széria: a 10 méter aranyérmét a mexikói Paola Espinosa vitte el, míg 1 méteren az orosz Julia Pahalina nyert.

Szinkronúszásban maradt a trend: az oroszok ahol elindultak, ott nyertek – a szabad kombinációt kihagyták, így ott a spanyoloké lett az aranyérem. Natalja Iscsenkónak immár nem akadt igazi riválisa szólóban, így első lett mindkét egyéni számban, valamint a duett és a csapat szabadprogramban is. A spanyolok egyébként öt számban lettek ezüstérmesek az oroszok mögött, a szabad kombinációban, ahol viszont nyertek, a kínai csapatnak jutott az ezüst.

Óriási csatákban dőltek a világbajnoki címek a pólósoknál. A szerbek az előző két év bukdácsolása után újfent a csúcsig szaladtak – a negyeddöntőben a több ászát is nélkülöző, immár háromszoros olimpiai bajnok magyar csapat csaknem kibabrált velük, ám Szapicsék visszajöttek 5-7-ről. A döntőben a spanyolok azonban még szívósabban tartották magukat, így a sportág történelmében először egy büntetőpárbaj döntötte el egy világverseny elsőségét – a szerbek bírták jobban idegekkel végül.

A nőknél az Egyesült Államok megvédte világbajnoki címét, 7-6-ra nyert Kanada ellen a döntőben, a harmadik helyért játszott meccset pedig az oroszok hozták a görögök ellenében. Az A-csoport első helyén végzett magyarokat a kanadaiak állították meg a legjobb nyolc között, így nemhogy az elődöntő, de még az érem sem jött össze egyik csapatnak sem – ilyenre 1986 óta nem volt példa. Ennél csak az olaszok szerepeltek katasztrofálisabban: a házigazdák máskor rettegett csapatai döbbenetes mélységbe süllyedtek, még a negyeddöntőig sem jutottak el, a férfiak 11., a nők 9. helyen zártak.