| Résztvevő országok: 181

| Sportolók száma: 2220

Tíz évvel Fukuoka után, 2011-ben ismét a Távol-Keleten randevúztak a vizes sportok legjobbjai, ezúttal Kína volt a vendéglátó. A 14. FINA Világbajnokságot július 16. és 31. között Sanghajban rendezték meg.

178 nemzet 2157 versenyzője vágott neki a tizenhat napos küzdelemsorozatnak, amelynek az év elején frissen átadott Sanghaj Oriental Sports Center adott otthont. Az úszás történetében első alkalommal vezették be a kvalifikációs szintidőket, amelyeket 2010 januárjában határozott meg a FINA Büró.

Az összesített éremtáblázat első helyéért – akárcsak két évvel korábban – ezúttal is amerikai-kínai versenyfutás zajlott.  A sorrend végül nem változott, az amerikaiak viszont csak több aranyuknak (17 kontra 15) köszönhetően tartották meg elsőségüket. Összességében a házigazdák gyűjtötték a legtöbb érmet, egészen pontosan 36-ot, míg ellenlábasuk csak 32-t. Az ezüstök is Kína felé billentették volna a mérleg nyelvét, 13 ázsiai a 6 amerikaival szemben, míg bronzból utóbbiak eggyel nyertek többet (9 a 8 ellenében). A harmadik helyen Oroszország végzett, nyolc arannyal, hat ezüsttel és négy bronzzal.

A magyar csapat egy aranyérmet szerzett Sanghajban, Gyurta Dániel révén, aki megvédte világbajnoki címét 200 méteres mellúszásban. A négy bronzéremből kettőt Kis Gergő (800 és 1500 méteres gyorsúszás) egyet-egyet pedig Cseh László (200 méteres vegyes úszás) és Gercsák Csaba (25 km-es nyíltvízi úszás) gyűjtött be – a pólósok viszont megint érem nélkül maradtak.

A férfi úszószámokban az amerikaiak voltak a legsikeresebbek, elsősorban Ryan Lochte-nek köszönhetően, aki négy egyéni győzelmet aratott (200 gyors, 200 hát, 200 vegyes és 400 vegyes). A 4×200-as gyorsváltóban szerzett aranyával együtt összesen ötször állhatott a dobogó legmagasabb fokára, ráadásul megtette azt, amit eladdig senki más: megdöntött egy 2009-ben felállított világrekordot. Kétszáz vegyesen a saját csúcsát adta át a múltnak, egy tizeddel sikerült jobbat mennie római szuperdresszes idejénél (1:54.00) – és ezzel még Michael Phelpset is maga mögött tartotta.

A másik világcsúcs nem egy római idő, hanem a legendás Grant Hackett csúcsteljesítményének túlszárnyalása volt: a hazai vízben versenyző Sun Yang érte el az 1500 méteres gyorsúszásban 14:34,14-gyel.

Négy év után ismét két aranyérmet osztottak egy 100-as döntő végén – most a hátúszóknál, ráadásul egyedi módon ugyanazon nemzet két versenyzője, a francia Jérémy Stravius és Camille Lacourt csapott hajszálpontosan egyszerre a célba. A brazilok három aranyérmet nyertek, sprintereik, César Cielo (50 gyors és pillangó) és Felipe França Silva (50 mell) révén.

Lochte-hoz hasonlóan Gyurta Dániel is megvédte római címét – 200 mellen 2:08.41-gyel nyert, ráadásul megtette azt, amire az előző nyolc évben senki sem volt képes: a hosszabbik távon legyőzte idolját, az egy év kihagyás után visszatérő négyszeres olimpiai bajnok Koszuke Kitadzsimát. Kis Gergő mindkét gyorsszámában, 800-on és 1500-on is új magyar csúcsot úszott, ami egy-egy bronzéremre volt elegendő, mindkétszer Sun Yang és a kanadai Ryan Cochrane mögött.

Az amerikai hölgyek pontosan lemásolták a férfiak teljesítményét hat egyéni és két váltó elsőséggel, annyi különbséggel, hogy míg az utóbbiaknál a két bivaly, Lochte és Phelps osztozott a fél tucat aranyon, addig a nőknél öten: Missy Franklin (200 hát), Jessica Hardy (50 mell), Rebecca Soni (100 és 200 mell), Dana Vollmer (100 pillangó) és Elizabeth Beisel (400 vegyes). Sonin kívül csak az olasz Federica Pellegrini tudott duplázni, 200 és 400 gyorson. A házigazdáknak is volt okuk örömre: három arannyal zártak, Zhao Jing 100 háton, Jiao Liuyang 200 pillangón, Ye Shiwen pedig 200 vegyesen nem talált legyőzőre.

És ha már holtversenyes győzelem, Sanghajban a hölgyek is produkáltak egyet, mégpedig a 100 méteres gyorsúszásban, ahol a fehérorosz Aleksandra Gerasimenya és a dán Jeanette Ottesen csapott egyaránt 53.45-tel a célba. Új világrekord nem született, csak két amerikai csúcs, az egyiket Missy Franklin 200 háton úszta (2:05.10), a másikat pedig a női 4×100-as Coughlin, Soni, Vollmer, Franklin összeállítású váltó (3:52.36).

A maratoni úszószámokat a Sanghaj délnyugati részén fekvő Jinshan kerület tengerpartján rendezték, először iktatva a programba csapatversenyt, amelyben férfi-női vegyes egységek vágtak neki az 5 kilométeres távnak. A megszerezhető hét érmen hét nemzet osztozott.

A férfiaknál a két évvel korábban Rómában duplázó német császár, Thomas Lurz nyerte a legrövidebb távot, és védte meg ezzel világbajnoki címét. Tíz kilométeren kevesebb mint három másodperccel maradt csak le Lurz (1:54.27.2) az újabb győzelemről és a címvédésről, a görög Spyridon Gianniotis (1:54.24.7) mögött. 25 kilométeren a bolgár Petar Stojcsev nyert, Gercsák Csaba harmadik lett – első magyar férfiként szerezve érmet nyíltvízi világversenyen.

A hölgyeknél szintén egy sosem látott végkifejlet okozott izgalmakat: 5 kilométeren Swann Oberson Svájcnak szerzett aranyérmet. Tíz kilométeren a brit Keri-Anne Payne, míg a leghosszabb távon egy ifjú, nagyreményű brazil, bizonyos Ana Marcela Cunha aratta élete első nagy diadalát. Utóbbi távon a római világbajnok, német Angela Maurer – Lurzhoz hasonlóan – néhány tempóval, mindössze 2,1 másodperccel maradt le a címvédésről.

A világbajnokságon debütáló mix csapatverseny első győztese az Andrew Gemmel, Sean Ryan és Ashley Twichell összeállítású amerikai együttes lett.

A kivételesen nyitott műugró-medencében, hazai környezetben a kínaiaknak összejött, amire mindig is vágytak, de amit azelőtt és azóta sem tudtak soha elérni: besöpörték az összes aranyérmet, 10-ből 10 számot nyertek. Sőt, négy számban még az ezüstérmet is otthon tartották. Összesítésben az orosz műugrók zártak a második helyen két ezüsttel és egy bronzzal. A dobogó képzeletbeli harmadik fokára a németek állhattak fel egy második és három harmadik helyezéssel.

A szinkronúszóknál az oroszok vitték véghez ugyanezt: az ő mérlegük 7/7 lett. Natalja Iscsenko ahol indult, első lett – szólóban, duettben, csapatban egyaránt 2-2 arannyal zárt, így hat világbajnoki címmel az egész világbajnokság legsikeresebb versenyzője lett. A sportág valaha volt legsikeresebb képviselője számára mindig is a medence volt a legtermészetesebb közeg. Az úszók többségével ellentétben könnyedén nélkülözni tudta az úszószemüveget a gyakorlatok vízalatti részénél, és csaknem hat és fél literes vitálkapacitásával három perc 5 másodpercig tudott egyhuzamban odalent maradni. A kínai szinkronúszók próbálták tartani a lépést a verhetetlen oroszokkal, hat ezüst és egy bronzéremig jutottak.

A vízilabdázóknál a címvédő szerbek ismét nem tudták behúzni az aranyat – az időszak egyik legcsodálatosabb mérkőzésén, óriási fordítást produkáltak a magyar csapat ellen az elődöntőben, ám a fináléban az olasz gárda extázisban védő kapusának, Stefano Tempestinek hála 8-7-re legyőzte a nagy esélyest, így 1978 és 1994 után – és csupán két évvel a botrányos római szereplést követően – harmadszor is világbajnok lett. A magyarok végül a dobogóról is lemaradtak, miután a horvátok legyűrték őket a bronzmeccsen.

A hölgyeknél még ennél is nagyobb meglepetéssel zárult torna: az amerikaiak a négybe sem jutottak be, a döntőt pedig Görögország és a házigazda Kína vívta, az európai gárda pedig történelmet írva első ízben lett világbajnok – az oroszok az olaszokat verték meg a harmadik helyért. Lányaink Ausztráliával szemben maradtak alul a nyolc közé jutásért vívott mérkőzésen, így ők ekkor érték el a minden idők legrosszabbjának számító 9. helyezést.