2013 – BARCELONA

Ausztrália után Spanyolország lett a második náció, ahová harmadszor látogatott el a FINA-világbajnokság: tíz évvel a nagysikerű 2003-as esemény után – és persze az 1986-os madridi viadalt követően – az úszóvilág ismét Barcelonába érkezett. A vb-rendezést eredetileg Dubaj nyerte el, ám a 2008-9-es pénzügyi válság úgy megroppantotta az Emirátusok sportbüdzséjét, hogy a város kénytelen volt visszaadni az eseményt, és végül a katalánok siettek a FINA segítségére.

A 15. világbajnokságot július 19. és augusztus 4. között rendezték meg, a részvevő országok száma a két évvel korábbihoz képest eggyel ugyan csökkent, 178-ról 177-re, a sportolók mégis kicsit többen voltak, 2195 versenyző érkezett az ibériai félszigetre. A versenyszámokat négy különböző helyszínen rendezték meg. 2003-hoz hasonlóan az úszók és a szinkronúszók az 1992-es ötkarikás játékokra megépített Palau Sant Jordiba telepített ideiglenes medencében, a vb-n ekkor debütáló óriás toronyugrók és a hosszútávúszók a Port Vell kikötőben versengtek, a műugrók a panorámájáról jól ismert Montjuic-uszodában szaltóztak, a vízilabdázók pedig a ’92-es olimpia úszóversenyeinek helyszínén, a Bernat Picornell uszodában meccseltek.

Az éremtáblázat élén ismét az amerikaiak végeztek 15 arannyal, 10 ezüsttel és 9 bronzzal. A második helyre befutó kínaiak, ellentétben a két évvel korábbival, ahol ezüstből és bronzból többet gyűjtöttek, Barcelonában minden éremből kevesebbet szereztek nagy riválisuknál, 14 arany, 8 ezüst és 4 bronz lett a mérlegük. A harmadik helyet magabiztosan tartotta meg Oroszország 9 arannyal, 6 ezüsttel és 4 bronzzal.

A magyar csapat 4 aranyat, 1 ezüstöt és 2 bronzot szerzett, amivel az éremtáblázat előkelő, 5. helyén végzett. Az új dimenzióba kerülő Hosszú Katinka két számban, a 200 és a 400 méteres vegyesúszásban állhatott a dobogó legmagasabb fokára, plusz kétszáz pillangón egy bronzot is szállított. Gyurta Dániel csatlakozott az ugyanabban a számban három egymást követő világbajnokságon diadalmaskodók szűk táborához, míg Cseh László tíz évvel első vb-dobogója után ezúttal 100 pillangón lett Barcelonában ezüstérmes. A pólósoknál a két éremtelen vb-t követően végre ismét parádéztak csapataink: a férfiak megújult csapata aranyérmes lett, míg a lányok nyolc év után végeztek ismét a dobogón, bronzérmesként.

A férfi úszószámokban ezúttal a kínai Sun Yang vitte el a pálmát, aki a három leghosszabb egyéni gyorsúszó szám (400, 800 és 1500 méter) egyikén sem talált legyőzőre, s aki egy évvel korábban, a londoni olimpián 14:31.02-re javította az 1500 ma is érvényes világrekordját.

Sun a két leghosszabb távon címet is védett – ugyanezt megtette Ryan Lochte is 200 vegyesen és 200 háton. Váltóban is szerzett egy aranyat és egy ezüstöt az amerikai, így ő lett a legeredményesebb férfiúszó. Lochte amúgy 200 vegyesen nyert zsinórban harmadszor, és ugyanez sikerült 200 mellen Gyurta Dánielnek, valamint 50 gyorson a brazil César Cielónak is – ő 50 pillangón duplázott aztán. Két elsőséget szerzett a dél-afrikaiak új csillaga, Chad le Clos, aki ezúttal a 100 pillangót is megnyerte a 200 mellett, ahol egy évvel korábban, a londoni játékokon az egész világot megdöbbentve legyőzte a táv urát, Michael Phelpst. Míg az egyéni számokban az esélyes bajnokok uralták a mezőnyt, addig a váltókban két trónfosztásra is sor került. Mindkétszer a francia csapat állhatott a dobogó tetejére, a 4×100-as gyorsváltóban az ausztráloktól, a 4×100 vegyes váltóban pedig az amerikaiaktól vették át az uralmat.

A világbajnokság hat világrekordjának mindegyike a női versenyekben született – és egészen speciális módon egy úszásnemben, mellen mindhárom távon megdőlt a csúcs, ugyanakkor a rekord nem mindig társult világbajnoki címmel. A kalandok sorát a litván Rüta Meilutyté nyitotta aki a 100 méteres mellúszás elődöntőjében viharzott 1:04.35-ig. Kétszázon szintén az elődöntő hozta az új rekordot: a dán Rikke Møller Pedersen 2:19.11-gyel írta át az örökrangsort. Ötvenen mindjárt az előfutamban elesett az addigi világrekord Julia Efimova jóvoltából (29.78), Meilutyté azonban a délutáni előfutamokban még tovább tekert rajta (29.48). Ugyanakkor az aranyak 50-en és 200-on is Efimovához kerültek, a friss világrekorderek közül egyedül Meilutyté húzta be a döntőt is aztán 100-on.

A másik két rekorddöntés a londoni olimpián feltűnt, 15 esztendős amerikai géniusz, Katie Ledecky nevéhez fűződik, cseppet sem meglepő módon: előbb 1500 gyorson (15:36.53), majd 800-on (8:13.86) keresett plusz 50 ezer dollárt bónuszként.

A nőknél az amerikaiak egyébként hat egyéni címet nyertek, Ledecky és Missy Franklin egyaránt hármat-hármat, s a váltóbeli győzelmeket sem engedték át másnak Efimova mellett Hosszú Katinka először, de messze nem utoljára húzta be a vegyesúszó-duplát.

Páratlan pályafutásra Barcelonában tette fel a koronát a nyíltvízi úszóknál Thomas Lurz, aki 2004-ben nyerte első világbajnoki aranyérmét 10 kilométeren, s ettől kezdve nem volt vb, amelyről ne hozott volna el legalább egyet a legfényesebb éremből. Most még erre is rátett egy lapáttal, elvégre megcsinálta azt, amit vb-n még soha senki (meg azóta sem): mindhárom egyéni távon dobogós lett, plusz a csapatversenyben is. Öt kilométeren bronzérmes lett, 10 kilométeren második, míg csapatban és 25 kilométeren a legjobbnak bizonyult. Az olimpiai távon ismét a görögök elnyűhetetlen harcosa, Spyridon Gianniotis győzött – először sikerült a címvédés ebben a versenyszámban. A legtöbb érmet a német csapat szerezte, két arany, két ezüst és két bronz begyűjtésével, igen szoros csatában a brazilokkal, akik a remeklő Ana Marcela Cunhának hála egy arannyal nyertek csak kevesebbet, s lettek másodikak a táblázaton.

A sanghaji hibátlan kínai teljesítmény után Barcelonában apró homokszemcse került a távol-keleti műugró csapat gépezetébe. A 10/10 esélye rögtön a nyitónapon elment, midőn a férfiak szinkron toronyugrásában a németek eladdig Európát uraló párosa, a zsinórban 9 Eb-n diadalmaskodó Sasha Klein és Patrick Hausding pazar produkcióval, pályafutása legnagyobb eredményét elérve lett aranyérmes. Az egy évvel korábban, Londonban olimpiai aranyérmes Cao Yuan, Zhang Yanquan kettős csak a harmadik helyen végzett, még az orosz Minibajev, Cseszakov duó is jobbnak bizonyultak náluk. Aztán persze beindult a kínai henger,  az egyéni számokban söpörtek, Li Shixin (1 méter), He Chong (3 méter) és Qiu Bo (10 méter) jóvoltából – míg a hölgyeknél He Zi sikeresen duplázott, az 1 és a 3 méteres számban egyaránt ő lett a világbajnok

A világbajnokságok történetében először rendeztek óriástoronyugró-versenyt: a férfiak 27, a nők pedig 20 méter magasról hajtották végre gyakorlatukat. A történelmi első aranyérmet a kolumbiai Orlandó Duque, illetve az amerikai Cesilie Carlton nyakába akasztották.

Az orosz szinkronúszás újabb erődemonstrációt tartottak: bár a londoni játékokat követően egy időre eltűnt a színről őfelsége, Natalja Iscsenko, „volt másik” úgymond: a már 2005-ben csapatban győztes Szvetlana Romasina bőven betöltötte az űrt, szólóban és duettben is két-két aranyat nyert, és csapatszámokban is orosz sikerek születtek, azaz ismét összejött a 2011-ből ismert 7/7. Az egyéni versengésben az ezüstérmeket Kína, a bronzokat Spanyolország nyerte, míg a csapatoknál háromszor is a házigazdák léphettek a dobogó második, az ukránok pedig a harmadik fokára.

Azok után, hogy 1992-ben az olimpiatörténeti mélypontot jelentő 6. helyet szerezte meg a magyar férfi vízilabda-válogatott, Barcelona aranyvárossá változott, hiszen 2003 után 2013-ban is a mieink állhattak a dobogó legmagasabb fokára. Ám amíg tíz évvel korábban az ún. Grand Slamből utolsóként hiányzó vb-aranyat takarította be a csapat, igazolva a papírformát, addig most tökéletesen váratlan diadalt aratott.

A londoni olimpián ugyanis elbúcsúzott a nagy generáció: utoljára szállt vízbe a hat háromszoros olimpiai bajnok legenda közül négy (Biros Péter, Kiss Gergő, Kásás Tamás, Szécsi Zoltán), és sokan úgy gondolták, egy ilyen váltás után egy időre „megszabadul” a magyaroktól. Amekkorát tévedtek. A 2012-t már a csapat mellett másodedzőként töltő Benedek Tibor vette át Kemény Dénes helyét, a sportág élő legendája – maga is háromszoros olimpiai bajnok – a gárda játékstílusát teljesen átalakítva fantasztikus sikerre vezette a csapatot. Bár a menet döcögve indult, hiszen a szerbekkel megint nem bírtunk a csoportmeccseken, ám a második héten, az egyenes kiesés szakaszban látványos produkciók sorával rukkolt elő a válogatott. Kazahsztán után Görögországot döbbenetes könnyedséggel ütötték ki a negyeddöntőben, majd pazar mérkőzésen – az élete formájában védő Nagy Viktor két ötméteres-hárításával, valamint a Varga-testvérek, Dániel és Dénes szédületes alakításaival – az elődöntőben 11-10-zel intézték el a horvátokat. A döntőben a szerbeket a nyolc között kiejtő Montenegró volt az ellenfél, Nagy ismét varázsolt a kapuban, míg 7-7 után Szivós Márton egy egészen lélegzetelállító támadás végén lőtte be a győztes gólt, így ha olimpiai aranyakkal nem is, de világelsőséggel így is sikerült folytatnia a családi tradíciókat harmadik generációs bajnokként.

És a nőknél is volt ok a magyar örömre, hiszen a Merész András által irányított együttes bronzérmes lett. Ellentétben a férfiakkal, a hölgyek egyetlen meccset sem vesztettek az elődöntőig, és sokáig úgy tűnt, hogy a víz fölött járó lányok kiütik a nyolc között az olimpiai bajnok amerikaiakat elejtő házigazdákat. Már 12-8-ra is vezettek a mieink a negyedik negyed elején, ám ekkor jött egy érthetetlen lefagyás, a spanyolok pedig a közönségtől hajtva megfordították az egyébként csodálatos összecsapást (12-13). Sőt, ugyanezzel a lendülettel történetük eslő vb-aranyát is megszerezték két nappal később az ausztrálok ellenében – míg mi egy igen kiélezett meccsen vertük meg 10-8-ra az oroszokat, így 2005 után ismét sikerült éremmel hazatérni – és szintén nyolc év után jött össze az, hogy mindkét csapatunk dobogón zárt.