Amikor a kínai nők először lepték meg a műugró-világot azzal, hogy mind a 3 méteres, mind a 10 méteres számban elvitték az arany- és ezüstérmet az 1986-os madridi világbajnokságon, azért még kevesen gondolták, hogy hamarosan a nagy világesemények előtti esélylatolgatás egyetlen kérdésre szűkül: ki verheti meg a kínaiakat? Ám a kilencvenes évekbe kanyarodva az ázsiai náció igazi nagyhatalommá nőtte ki magát.
Az új évezredben – leszámítva a relatíve gyengébben sikerült 2003-as és 2005-ös vb-t – a kérdés immár így hangzott: képes lesz valaki meggátolni, hogy a kínaiak besöpörjék az összes aranyat?
Eddig mindenesetre rendre akadt néhány sikeres próbálkozás – bár nem túl sok. 2011-ben pedig – persze hazai pályán, Sanghajban – összejött a tökéletes 10-es, és nem csak jónéhány lenyűgöző ugrásnál, a bírók pontozólapjain, de az éremtáblán is. És bár a program időközben bővült, előbb 12, ma pedig már 13 számot rendeznek, legutóbb Kvangdzsuban a kínaiak fölénye ismét nyomasztónak hatott: 13-ból 12 elsőséget vittek el, pontosabban 12-ből 12-t, mert a mixed 3m szinkronra nem neveztek párost, így ott az arany az ausztráloknak jutott.
Ráadásul egy kivételével valamennyi egyéni döntőben két érmet szereztek (női 1 méteren egy ötödik hely rontotta az összképet), négyben ráadásul első-másodikként zártak, így 17 medáliával fejezték be a 2019-es vébét.
De inkább nézzék végig a számokat, magukért beszélnek:
2001: 10 versenyszám/8 arany, 2003: 10/4, 2005: 10/5, 2007: 10/9, 2009: 10/7, 2011: 10/10, 2013: 12/9, 2015: 13/10, 2017: 13/8, 2019: 13/12.
Ebből kifolyólag az örökrangsor voltaképpen egy Kína a világ ellen történet, meglehetősen egyoldalú végkifejlettel eddig: a kínaiak 95 aranynál tartanak (Budapesten bizonyosan meglesz a századik) – míg a többi országnak eddig összesen jutott 56, közülük az oroszok és az amerikaiak a következőek 13-13 világbajnoki győzelemmel. Az abszolút összesítés még fullasztóbb: Kínának 175 érme van, az oroszoknak 50, az amerikaiaknak meg 46…
A vörös zóna: szinkron
Míg az egyéni versenyek valamelyest nyíltabbaknak tűnnek – különösen toronyugrásban –, a szinkronszámok a kínaiak felségvizeinek számítanak, a hölgyeknél gyakorlatilag kizárólagosan. Avagy a páros ugrások 1998-as bevezetése óta nem igazán jutott sikerélmény más nációnak.
Érdekes, hogy az 1998-as premieren a kínai férfiak leduplázták mindkét számot, míg a hölgyek két ezüsttel zártak. Jegyezzük meg az akkori győztesek nevét: 3 méteren az orosz Julia Pahalina és Irina Lasko, míg 10 méteren az ukrán Olena Zsupina és Szvitlana Szerbina nyert. Ők lettek az első női világbajnokok szinkronban – és egyszersmind az utolsók is, akiknek sikerült megelőzniük a kínai nőket. Merthogy azóta soha, senki nem tudta legyőzni őket, mindkét magasságon 10/10-nél tart a 2001 óta íródó győzelmi szériájuk.
A férfiaknál csak kicsit fest színesebbnek a táj – három méteren csupán az oroszok törték meg a nagy vörös sorozatot, 2003-ban és 2017-ben, a maradék kilenc arany Kínába került. Ebből ötöt zsinórban az utánozhatatlan Qin Kai szállított, aki négy különböző partnerrel is győzni tudott 2007 és 2015 között. És a világ csupán eggyel áll jobban 10 méteren, ahol a kínaiak 8-3-ra „vezetnek”, és az utolsó hét alkalomból hatszor lettek elsők. Utoljára a két német legenda, Patrick Hausding és Sascha Klein tudott beleköpni a tésztalevesükbe 2013-ban – kissé hihetetlen, hogy az Európában nagyhatalomnak számító németeknek eddig ez az egyetlen világbajnoki címük egyébként.
