Még ha ragaszkodunk is a kissé eufémisztikus megfogalmazáshoz, hogy „a jól ismert okokból” – nos, akkor is lehetetlen valamirevaló írást összerakni a műúszásról anélkül, hogy jelentősebb részt ne szentelnénk a nagyszerű oroszoknak. Mert lehet a kínaiakat a műugrás uralkodóinak tartani – ám az ő dominanciájuk a fasorban sincs ahhoz képest, amilyen fölényben az oroszok vannak ebben a diszciplinában.
Még szinkronúszásnak hívták, amikor átvették az uralmat az észak-amerikaiaktól. 1998-ig az egész egy végtelen történetnek tetszett, amelyben hol az amerikaiaknak, hol a kanadaiaknak jött ki jobban a lépés – aztán Perth-ben minden megváltozott.
Ott az oroszok besöpörték mindhárom elsőséget (akkor ennyit lehetett: szóló, duett és csapat szerepelt a programban) – és azóta ők azok, akiket mindenki szeretne megelőzni. Csak éppen senki sem képes rá. Na jó, néhányszor előfordult (a csak női számokban egész pontosan négyszer): a szólóban két sikeres vb után feltűnt a színen a franciák zseniális dívája, Virginie Dedieu, akit a Jóisten is szólóúszónak teremtett, és nyert három aranyat egymás után (ám 2007 óta ez a szám is már az orosz territóriuma).
Párosban a japánoknak még hazai pályán egyszer, 2001-ben sikerült több pontot kapniuk Fukuokában – és a mai napig ez a legeslegutolsó alkalom, hogy az oroszokat bárki is megelőzte egy olimpiai számban akár vb-n, akár Eb-n. Az elmúlt húsz évben ők nyertek minden olimpiai, vb- és Eb-aranyat az összes olyan versenyben, ahol elindultak. Csapatban például – amely mindig is a legfontosabb volt számukra – 1998 óta 11/11-es szériát futottak csak a vb-n (a 2007-től éremmel díjazott technikai döntőkkel együtt 18/18).
Ha a különféle összesítésekben az első helynél feltűnik bármelyik másik ország zászlaja, az csupán azt jelenti: az oroszok kihagyták azt a versenyszámot. A már említett technikai finálék beiktatása pedig csak növelte a megnyert aranyak mennyiségét. Oké, amikor a mixed duett elindult 2015-ben, az orosz páros épp a technikai döntőben szorult a második helyre (aztán még egyszer, 2017-ben is), aztán legutóbb már leduplázták ezt is, azaz a válogatott 9/9-es terméssel zárt, míg az új highlight kűr aranyát meghagyták az ukránoknak. Mindent egybevéve az eddig megnyerhető 91 világbajnoki címből 60 lett az övék, 6 ezüst mellett (ami annyit tesz, hogy 66 vb-számban indultak 1998 óta, amiből 60-szor elsőként, hatszor másodikként zártak). Mindezek fényében talán egyetérthetünk abban, hogy ez a vb azért nem lesz ugyanaz nélkülük.
S hogy ki ül fel a megüresedett trónra? Nos, az előző évek trendje alapján egyértelműen a kínaiak következnek, akik 2011 óta kisajátították az „örökös második” pozícióját, elsősorban az olimpiai számokban halmozva az ezüstöket. Mígnem legutóbb itt, Budapesten végre nyertek egy aranyat is, szabad kombinációban (persze az oroszok távollétében).
Ugyanakkor az elmúlt időszakban egyre feljebb és feljebb jöttek az ukránok, akik az elmúlt két vébén állandósították a helyüket a dobogón – persze nagy kérdés, hogy a háború borzalmai miképp befolyásolták felkészülésüket.
