A verseny

A műúszás az úszósport azon művészi ága, ahol a sportolók a gyakorlataikat zene kíséretében mutatják be. Az úszás, a balett és a gimnasztika együttesének tekinthető sportág versenyzőinek egyszerre kell hajlékonynak és erősnek lenniük, kűrgyakorlataik során nem csak egymással, de a zenével is összhangban kell lenniük.

Az egyéni, páros, mix páros, csapat és szabadkombinációs versenyszámok időtartama 2 és fél perctől 5 percig terjed. A szabadkombináció kivételével valamennyi versenyszámban technikai- és szabadprogram is van. A technikai kűrök rövidebbek, (sokan rövidprogramnak hívják), amely során meghatározott sorrendben kell kötelező elemeket bemutatni, valamint az összekötő elemeknél is megkötés, hogy mindenkinek ugyan azt kell csinálnia egy időben. A szabad-, vagy más néven hosszúprogram ezzel szemben nem tartalmaz megkötéseket. A szabadkombinációs kűrgyakorlat a leginkább show-jellegű, itt tíz lány ugrik egyszerre a vízbe, azonban szabadon kombinálhatóak az egyéni- és csapatrészek.

A bírók 0.0 és 10.0 között tizedesekig pontoznak, értékelésre kerül a technikai nehézség, a szinkronitás, a koreográfia, a zenéhez való illeszkedés, az előadás módja, valamint az elemek kivitelezésének módja is.

A műúszás története

Anette Kellerman hosszútávúszó bajnok, műugró és balerina volt egy személyben az 1900-as évek elején. Miután Ausztráliában sikereket aratott, Angliába költözött és elámította a szigetországot, amikor a Temzében majdnem 30 mérföldet úszott, majd néhány évvel később egy sokkoló, egyrészes fürdőruhájában egy vízzel teli üvegtartályban, a víz alatt mutatta be gyakorlatát. A vízi-show-k ettől kezdve rendkívül népszerűek lettek, így könnyen az emberek látókörében maradt.

A szinkronúszás elterjedése mégis Esther Williams nevéhez fűződik, amikor Hollywood felfedezte magának a szinkronúszó bajnokot. Williams volt az első „Hableány” az amerikai filmiparban, így az egész világ megismerhette ezt a művészi sportágat.

A műúszás története a FINA keretein belül

Mint annyi más sportág, a sműúszás is az olimpiai játékok keretein belül kezdte meg pályafutását. Két bemutatkozó olimpia után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1984-es Játékokra felvette a páros versenyszámot az olimpiai programba, valamint 3 hónappal a verseny kezdete előtt az egyéni versenyszámot is. Ennek köszönhetően a műúszás amerikai közönség előtt debütálhatott Los Angelesben. Az olimpiai program az idők folyamán változott, 1996-ban már a csapatverseny volt az egyetlen, a páros a sydneyi olimpián, 2000-ben tért vissza a programba. Jelenleg mind a két versenyszám az olimpiai program része.

A műúszás a kezdetektől, 1973-tól a világbajnokságok szerves része, szóló, páros és csapatversenyként egyaránt, 2015 óta pedig férfiak is versenyezhetnek a mix páros versenyszámban, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Kiemelkedő személyiségek

A legutóbbi, kvangdzsui világbajnokság győztese az egyéni technikai programban – az időközben ötszörös olimpiai bajnok – Svetlana Romashina rekordot állított be a 21 aranyemével. Európában az oroszok mögött az ukránok a legerősebbek, de az utóbbi években a spanyolok is egyre komolyabb minőségű és színvonalú előadásokkal rukkolnak elő.

Magyarok a szinkronúszásban

Magyar páros eddig kétszer szerepelt olimpián, 2000-ben (Sydney) Hámori Zsuzsa és Marschalkó Petra, míg 2012-ben (London) Czékus Eszter és Kiss Szofi révén. A világbajnokságok történetében egyéniben Czékus Eszter 16., míg párosban a Czékus Eszter, Kiss Szofi duónak köszönhetően a 21. helyezéssel büszkélkedhet az ország. A magyar csapat nagy részét jelenleg igen fiatal lányok alkotják, akik tavaly óriási sikert értek el, hiszen világversenyen először nyertek érmet. A lányok a budapesti Európa-bajnokságon a Highlight kűrben bronzérmet szereztek.

Szükséges felszereltség: 20×30 méteres medence (beleértve a medencén belül egy olyan 12×12 m-es területet, melynek mélysége legalább 3 méter), hangtechnikai eszközök (víz alatti és víz feletti hangszórók)

Felszerelés: kűrruha, orrcsipesz, zselatin, smink

Versenyhelyszín: Budapest, Margit-sziget, Széchy medence