A világbajnokságok férfi vízilabdatornája Európa belügye. Akár hiszik, akár nem, 1973 óta az összes érem az Öreg Kontinens csapatainál landolt.
Az amerikaiak el-elcsíptek egy-egy dobogót az olimpiákon, a vébéken ugyanakkor csupán negyedik helyek jöttek össze nekik (háromszor), míg az ausztrálok egyszer jártak a négy között (még otthon, 1998-ban, Perth-ben), ám elbukták az utolsó két meccsüket. Azaz eddig volt 18 világbajnokság, mind Európa jegyében, és nem igazán látszik, hogy az idén bármi is változna Budapesten.

A férfiaknál a szerbek
vezetik az örökrangsort öt világbajnoki címmel (ideszámolva a jugoszláv és a
szerb-montenegrói korszak elsőségeit is), és a 12 érmük is rekord. Ugyanakkor
nem ők, hanem a horvátok produkálták az eddigi leghosszabb dobogós szériát:
most tartanak zsinórban hét medáliánál. 2007-ben indítottak egy vb-arannyal
(előtte negyedikek lettek, azaz egymás után nyolcszor kerültek az elődöntőbe,
ez is csúcs) – azóta rendre vittek haza valami nemesfémet, Budapestre pedig
szép emlékekkel térnek vissza, elvégre öt éve a szigeten lettek másodszor is
világbajnokok (emlékezetes meccsen győzték le a magyar csapatot – amelynek a
helyszínen hétezren, néhány száz méterrel odébb, a szurkolói zónában további 50
ezren szurkoltak pedig).
A spanyolok is tartanak
egy különleges rekordot: kiváló gárdájuk annak idején négy egymást követő vb-n
vívott döntőt 1991 és 2001 között (az első kettőt elbukta, a következő kettőt
megnyerte).
A legtöbbször a magyarok
és a szerbek (jugók) szerepeltek az első négy között (egyaránt 13-szor), míg az
olaszoknak mindez 11-szer sikerült, és négyszer győztek is – amúgy ne feledjük,
ők címvédőként érkeznek hozzánk.
A férfitornán négy ország
vett részt valamennyi vb-n eddig: Magyarország, Olaszország, az Egyesült
Államok és Ausztrália (a spanyolok 17-szer, miután 2015-ben nem kvalifikálták
magukat).