Egy újabb lépés a modernitás felé…
– míg más, hasonló formációjú világversenyeket bonyolító labdajátékok (kézi, kosár, röpi) magától értetődő módon rendezik a vb-ket és Eb-ket több helyszínen, addig vízilabdában mindeddig az „egy torna egy medencében” alapelv érvényesült. Ennek eredményeképp már reggel kilenc-tíz tájában játszani kellett (hiszen négy négyes csoporttal indul a hacacáré, ami napi nyolc mérkőzést feltételez) – ez kicsellózás sportolóval, továbbá tökéletesen eladhatatlan idősáv televíziós szempontból.
A magyar szervezők által felvázolt terv ugyanakkor átment a FINA döntéshozóin, így a történelemben először négy helyszínen, napi két, állandó idősávban, délután és kora este rendezett mérkőzéssel indul a pólótorna csoportköre. Elsőrangú újítás a csapatoknak, elvégre az eladdig rigorózusan alkalmazott forgatási tábla miatt hol kora reggel, hol délután, hol késő este kellett vízbe szállniuk a torna ezen szakaszában (és még csak a meccsek rangjára sem voltak tekintettel, lásd a riói olimpiát reggel 9-kor indító magyar-szerbre, vagy a tokiói reggel 10-kor kezdődő magyar-olaszra). És a tévések is boldogok: emberi időben, jóval nagyobb nézettséget generálva adhatják a mérkőzéseket.
Mi pedig bemutathatunk legalább hármat az elmúlt évtized fantasztikus uszodafejlesztési programjának csúcsprojektjei közül – merthogy ez is fontos kritériumnak számított a terveink felvázolásánál.
Debrecent egyébként is ismeri a vizes világ: a 2007-es rövidpályás úszó Eb, a 2012-es úszó Eb, illetve a 2021-es férfi vízilabda Világliga európai döntője során kiemelt nemzetközi eseményeknek adott otthont az uszoda. A város szállodakapacitásai, a kipróbált helyi szervezőcsapat okán nem is lehetett kérdés, hogy az ország második legnagyobb városa lesz az egyik helyszín.
A másik kettő pedig a két, legújabb modern létesítménnyel büszkélkedő Sopron és Szeged. A soproni uszoda gyakorlatilag a póló Magyar Kupa négyes döntőivel nyitott tavaly decemberben, míg Szegeden a nyíltvízi medencés országos bajnoksággal, valamint a helyi gárda bajnokijaival zajlott tökéletes rendezési „tesztüzem”.
Zárójelben mondhatnánk, hogy ugyanilyen erővel simán beszállhatott volna még a vb-be Miskolc, Győr, Kaposvár, Veszprém, Kecskemét, sőt, Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Szolnok és Szentes is, elvégre az uszodaépítési boomnak hála az ország nagyvárosaiban majd’ mindenütt áll egy-egy utramodern csúcslétesítmény. Melynek kapcsán, ezt is jegyezzük meg büszkén, nem győznek irigykedni ránk a nagyvilágban, elvégre számtalan olyan megapoliszt ismerünk, ahol csak szeretnének legalábbi egy, a magyar vidéken megépült komplexumot a magukénak tudni. Párizsnak például még 2024-ig kell várnia az első normális uszodára, de említhetnénk Bécset, Koppenhágát, Varsót, Prágát – mit nem adnának egy olyan létesítményért, mint amilyen mondjuk a szegedi!
Azaz a vízilabdatorna „szétszórása” egyszerre szolgál praktikus célokat, továbbá szerez pluszpontokat az országimázs szempontjából, plusz teszi még inkább az egész ország által közösen megélt élménnyé a 2022-es világbajnokságot.
